A napokban kaptam értesítést, hogy jelöltek a Pedagógus Oscarra. Be kellett küldenem az eddigi pályám rövid bemutatását, amit zsűri bírált el. Bekerültem a Top 15-be, s el kellett készítenem a bemutatkozó kisfilmemet: 

"A Művészet tanítómestered lesz, ki élni tanít!"

A posztmodern pedagógia lényege, hogy semmi sem fekete vagy fehér. Hisz akármilyen kérdésre keressük is, ritkán kapunk végleges és lezárt választ. Erre a gondolkodásmódra posztmodern gyermekeinket posztmodern pedagógusainknak kell felkészíteniük.

Hét évvel ezelőtt érkeztem a zuglói Jókai Mór Általános Iskolába. Szerencsés vagyok, mert ez az intézmény aktívan felkarolja a pályakezdőket. Így jómagam is a tanári hivatás népszerűsítésének elkötelezett hívévé váltam.

Alapelvem, hogy a tanítványaimnak társa legyek: közösen éljük meg a gyermekkor minden pillanatát, ötödiktől nyolcadikig együtt „növünk fel”. Szeretek tanulni és új dolgokat felfedezni, majd ezeket a tanításban kamatoztatni. A klasszikus értékek és hagyományok ápolásának, valamint az innovatív stratégiák alkalmazásának keresztmetszetében élek. Hiszek a konstruktivista és konnektivista pedagógiai modellben, a tanulók intrinzik motivációjában, a művészetek (intermediális) nevelő erejében. Létrehoztam egy komplex művészeti stúdiót, ahol a kompetenciák mellett a lélek fejlődésére is fókuszt helyezünk. A pedagógia horizontjának kiteljesedéseként tekintek az IKT-eszközök és a social media által nyújtott lehetőségekre, valamint a távoktatásra is. Célom, hogy a tanítványaim önállóan megállják a helyüket az életben.

Jelmondatom: „Tanulj, hogy hibázhass, hibázz, hogy tanulj!”

Most már csak annyi van hátra:

Szurkoljatok!!!