Az életünk kontinuitása nem más, mint különböző időszakok összessége. Nemrég lezárult egy ilyen életszakaszom. Mondhatnám, hogy csak egy intermezzo volt, némi kitérő, de a coda újabb tételre vezetett. Attacca. Változás: mindig változunk. De én most nagyon. Szükségem is volt rá, a lehetőség(ek) pedig a legjobbkor jött(ek). És ez elmélkedésre kényszerített. Ki hitte volna, hogy önmagunk tanulmányozása a legnehezebb feladat?

Tanár vagyok. Ez a legbiztosabb tény, amin soha nem szeretnék változtatni. Azért tanulok minél többet, hogy a hivatásomat mind jobban és jobban végezhessem. Ezért jelentkeztem az "Akadémiára" is. Bevallom: szép volt, jó volt - de elég volt. Amit kellett, szakmailag elsajátítottam. Arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy a vizsgán két olyan ember ült velem szemben a stúdióban, akik rendkívüli értékeket hordoznak. Számomra pedig az a legfontosabb küldetés, hogy értéket közvetítsek - mindig, minden téren. Zseniális, profikat meghazudtoló partnereim voltak, sőt... A tanítványom kétségkívül szupertehetséges gyerkőc, igazán büszkék lehetnek rá a szülei. Az édesanyja pedig egy fantasztikus ember (hasonlóan az én édesanyámhoz), elmondhatatlanul jól tartja kézben a gyermekét!