Egy kis kitérő Jóban Rosszban:

Ami a lényeget összefoglalja (Nők Lapja 2021/22. szám 16- 20. oldal / 2021. 06. 02.):

https://www.noklapja.hu/uploads/flowpaper/2021/06/02/#page=16

Egy korszak vége: ELBALLAGTAK

A napokban kaptam értesítést, hogy jelöltek a Pedagógus Oscarra. Be kellett küldenem az eddigi pályám rövid bemutatását, amit zsűri bírált el. Bekerültem a Top 15-be, s el kellett készítenem a bemutatkozó kisfilmemet: 

"A Művészet tanítómestered lesz, ki élni tanít!"

A posztmodern pedagógia lényege, hogy semmi sem fekete vagy fehér. Hisz akármilyen kérdésre keressük is, ritkán kapunk végleges és lezárt választ. Erre a gondolkodásmódra posztmodern gyermekeinket posztmodern pedagógusainknak kell felkészíteniük.

Hét évvel ezelőtt érkeztem a zuglói Jókai Mór Általános Iskolába. Szerencsés vagyok, mert ez az intézmény aktívan felkarolja a pályakezdőket. Így jómagam is a tanári hivatás népszerűsítésének elkötelezett hívévé váltam.

Alapelvem, hogy a tanítványaimnak társa legyek: közösen éljük meg a gyermekkor minden pillanatát, ötödiktől nyolcadikig együtt „növünk fel”. Szeretek tanulni és új dolgokat felfedezni, majd ezeket a tanításban kamatoztatni. A klasszikus értékek és hagyományok ápolásának, valamint az innovatív stratégiák alkalmazásának keresztmetszetében élek. Hiszek a konstruktivista és konnektivista pedagógiai modellben, a tanulók intrinzik motivációjában, a művészetek (intermediális) nevelő erejében. Létrehoztam egy komplex művészeti stúdiót, ahol a kompetenciák mellett a lélek fejlődésére is fókuszt helyezünk. A pedagógia horizontjának kiteljesedéseként tekintek az IKT-eszközök és a social media által nyújtott lehetőségekre, valamint a távoktatásra is. Célom, hogy a tanítványaim önállóan megállják a helyüket az életben.

Jelmondatom: „Tanulj, hogy hibázhass, hibázz, hogy tanulj!”

Most már csak annyi van hátra:

Szurkoljatok!!!

A 2020-2021. tanév első féléve eltelt. Sűrű volt, kalandoztam kicsit. Ezt a kalandot inkább elfelejteném. A fellángoló colitisem volt az intő jel, hogy el kell engednem azt a „másikat”. Belekezdtem a jókais életemen kívüli tapasztalatok lejegyzésébe, de rájöttem: annyira le akarom zárni ezt a sötét életszakaszt, hogy még leírni sem érdemes… Egy a lényeg, ezt kiemelem, de csak azért, hogy többet el ne felejtsem: bennem jókais szív dobog.

Március van, és újra a tantermen kívüli digitális munkarendben találtuk magunkat. Jó lenne, ha már a pandémia végére pengethetnénk. Elképedve tapasztalom a (social) médiában, hogy itt már nem a vírus pusztít, hanem az emberek ontják egymás vérét. Nem politizálok. Nem foglalok állást. Nem moralizálok. Csak egy picit szakmázom. Feltennék egy költői kérdést: a tanár mióta lett közellenség? Mármint, hogy ennyire… Mert olyan például volt, van, és lesz is, hogy akinek a tanár hivatástudattal megragadja a kezét, az ellenáll. Szerintem mindenki tudna arról legalább egy sztorit mesélni, milyen dühös volt, amikor a tanár tetten érte a csínytevését. Ilyen ez a szakma, csattan rajtunk néha az ostor. Hál’ Istennek én eddig inkább pozitív visszajelzést kaptam. (Bár ott, a „másik helyen” még cyberbullyingban is volt részem – oké, szót se többet!) De ami a távoktatással, meg az oltásokkal kapcsolatban mostanában kommentszinten pötyörög, az már bennem is forradalmárt szül. Lehet, hogy más mozit nézek, de tessék eljönni hozzánk a Jókaiba tanárnak, vagy gyereknek, és máris új perspektíva fog nyílni! Mert nálunk a tanár tanít, és jól csinálja, a gyerek tanul, és gyarapodik bölcsességben (is), a szülő meg nem háborog. Senki sem háborog. Mert tudjuk, hogy ez a helyzet mindannyiunkat új kihívás elé állít. Pontosabban állított: tavaly. Idén minden flottul megy. Hiszti nélkül. A gyerekeimmel pl. év eleje óta készültünk arra, hogy mi lesz, ha… És lám, boldogulunk. (Csak egyet sajnálok, hogy a ballagó csemetéimmel kissé megcsappant a búcsúzkodási keretünk. De erről majd máskor…)

Szóval a tömegben hömpölygő „ezmegaz” felindította bennem a köznevelő tanárt, így pár gondolatot papírra vetettem – a teljesség igénye nélkül. Ezt az értekezést szeretném most itt is közreadni.

Cikk

SOCIAL MEDIA

Pál Zsolt Tanár: Blog, Instagram, Facebook

Pál Zsolt e-learning: Virtuális tanulószoba, Virtuális tanóra, Facebook

Jókai Stúdió: Honlap, Facebook

Immun Coeli: Honlap, Facebook

CV; Publikáció

MEGJELENÉSEK:
♦ Jókai Stúdió / Imázs-film, 5 éves jubileum
♦ Hévíz TV / "Száll az ének", Kórustalálkozó

 TV2 Akadémia - Műsorvezető vizsga, 2019. (Közönségdíj)

Szakmai elismerés, 2018.

EMMI - Miniszteri Elismerő Oklevél, 2020.